Évnyitó 2022 – Első osztályban megy a gyerek. Hogyan lesz most?

Nagyjából ez a cím fedi le annak a generációnak a komplex élethelyzetét, akik 2022 szeptemberében elsősek lesznek. Hiába lesz ő is „elsőcés”, és hiába ül majd –akár szó szerint- ugyanabban a padban, ahol Te ültél 30-40 évvel ezelőtt, az az iskola semmiben nem hasonlít már arra, ahová Te jártál.

Miért mondom ezt?

Az elmúlt két év nehezítette az életüket: járvány, korlátozás, nem volt egyszerű már az ovisok közösségbe illesztése sem, ezt a helyzetet tetézi most egy komoly válság.

Amikor te kezdted az iskolát, béke volt.

Most háború van a mellettünk lévő országban, és milliók menekültek el, több tízezren kaptak menedéket Magyarországon – előfordulhat, hogy a gyermeked osztályában is integrálnak majd egy kisfiút, vagy kislányt, akinek a háború elől kellett menekülnie, hátra hagyva a házát, a barátait, a családja férfi tagjait, a kedvenc kutyáját, vagy plüss mackóját, mindenüket, ami nem fért el egy bőröndben…

Amikor te kezdted az iskolát rendelkezésre állt szinte minden családban az étel, megvolt a betevő falat.

Most előfordulhat, hogy az osztálytársak egy része éhesen érkezik. Az ősz előre haladtával az is megtörténhet, hogy fáznak otthon a gyerekek, és most, július végén az sem világos, hogyan lesz megoldva a közintézmények fűtése (ezt elvileg csak mi, felnőttek tudjuk, de ha nem elég ügyesen időzítjük a beszélgetéseinek ezekről az ijesztő tényekről, előfordulhat, hogy a gyerek is tudomást szerez róla). Amikor te kezdted az iskolát, a Te szüleid és tanáraid is szerényen, de tisztességgel megéltek a fizetésükből. Jutott ennivalóra, fűtésre. Most előfordulhat, hogy sok család anyagi helyzete éppen az iskolakezdés idejére kerül kritikus állapotba.

Amikor te kezdted az iskolát, nem kellett a nagyszülők és a fiatalabb családtagok egészségéért aggódni, ismeretlen volt a pandémia kifejezés.

Most ömlik Rájuk a hírekből évek óta a halálfélelem.

Amikor te kezdted az iskolát, azt sem tudtad, mi az a maszk, most hetente változnak a maszkviselés szabályai. A te idődben nem kellett karanténtól tartani, mert azt sem tudtad, hogy létezik olyan.

Amikor te kezdted az iskolát az iskolarendszer még közelebb állt a gyerekek igényeihez, mint most.

A tudást tényleg csak a tanítótól lehetett megszerezni, mert nem volt internet. A világban való érvényesüléshez szükséges volt az, amit tanultál. Az iskola után szabadon játszhattál, volt ideje a szüleidnek hétvégéken kirándulni. Az élet nyugalmasan telt, a legnagyobb gyermekkori izgalom a szomszéd kutyája volt, vagy az, hogy hány gombóc fagyit engedett venni anya, és mennyit a nagymama. Mindez így volt jó, és most is így lenne jó. Ezzel ellentétben a TE Gyermeked olyan helyzeteket élt meg 6 éves korára, amit a szülei generációja soha, vagy csak 30, a nagyszülők hatvan-hetven évesen. Neki a nyugalmas gyerekkor helyett folyamatosan változott az élete annak függvényben, hogy éppen karantén volt, vagy lehetett óvodába menni. Neki maszkban beszélő felnőttektől kellett megtanulni a szavak kiejtését. Az ő szülei aggódnak, és ezt ő is érzi. A biztonság érzete sérült. Nem csak neki, hanem annak a 30 társának is, akikkel együtt kezd majd a zsúfolt osztályteremben. Nem tudja, és Te sem tudod, milyen traumákkal érkeznek majd a többiek a padsorokba. Nem tudod, ahogy ő sem tudja, milyen traumákkal érkezik a tanító néni. Elvesztette a családtagját? Nehéz éve volt tavaly, mert nem bírta már motiválni a negyedikes osztályát? Minden idegszála azon jár, hogyan fűt majd októbertől?  Ma a gyerekeknek az iskolában elsősorban nyugalomra, békességre lenne szükségük, nem arra, hogy magatartásból fekete pontokat adjanak neki, mert a bizonytalanság miatt izeg-mozog, vagy elkalandozik a figyelme. A nyugalmat, az időt a közösség kiépítésére nem biztosítja a jelenlegi iskolarendszer, mert nem tud ilyen gyorsan reagálni a körülöttünk lévő világ változásaira, marad a régi működésmódja, és elkezdi teljesítmény irányba vinni, értékelni, kritizálni a gyerekeket.

Ebben a helyzetben, amikor a gyerekek szükséglete és az iskola által biztosított napi rend ennyire eltér egymástól, az iskolatáska és a szép tolltartó kevés lesz kapaszkodónak.

Lesznek ütközések, amelyet megpróbáltatásként éltek majd meg. Azonnal felmerül a kérdés, fel lehet-e ezekre készülni? Természetesen.

Mit tehetsz még augusztusban?

Kezdd el az új keretek tervezését. A legkönnyebb dolgod akkor lesz, ha augusztus hónapban minden vasárnap átbeszélitek a gyerekekkel a következő hét történéseit. A beszélgetés után elkészült heti tervet függeszd ki a hűtőszekrényre, vagy a bejárati ajtóra, a gyermek szemével egy magasságban. A cél, hogy „beleütközzön”, amikor hazajön, vagy éppen elmegy otthonról, esetleg a hűtő kincsei után kutat. A szeptemberi tervet már augusztus 20 után elkezdheted bevezetni. Amint elkészült a szeptemberi minta, érdemes egy vasárnap délutánt rászánni a különbségek átbeszélésére. Miben fog változni az életritmusunk szeptembertől? MI marad ugyanez? Mi tűnik nehéznek Neked? Mit talál nehéznek a gyerek? Ha ezt átbeszélitek, és szeptemberben is lelkiismeretesen csináljátok, könnyebb lesz az átmenet.

Mit figyelj szeptembertől?

Mindenképp extra türelemre lesz szükséged. Mielőtt elveszted a türelmed, és ráförmedsz a gyerekre, fontos tudatosítani magadban a fenti mondatot: Covid ovisok iskolába mennek háború és recesszió idején. Ez kb. olyan nehéz feladat, mintha a Himalája-ra kellene felmásznod felkészítés nélkül, miközben valaki minden héten értékelné a kapaszkodási stílusodat, és nagyjából csak leszidna, hogy nem vagy elég jó. Ha még veszekszel is vele, hogy siessen, nem hiszed el, hogy ilyen lassan öltözik, stb., akkor a képlet, amit ő átél, ennyiben változik: Himalája expedíció, támogató csapat nélkül, egyedül az ismeretlenben. Keresd azt, amit már jól csinál, és ismételd unalomig, hogy milyen ügyes, mennyire ügyesen próbálja megszokni az új helyzetet.