Barion Pixel

Győri Ildikó vagyok.

Pszichológus, édesanya.

Évtizedekig nagyvállalatokkal dolgoztam azon, hogy olyan struktúrát építsünk fel a cégeknél, amelynek segítségével a megcélzott üzleti tevékenységük sikeresen elvégezhető. Ha ezzel megvoltunk, akkor igyekeztünk olyan motivációs rendszereket kialakítani, hogy a munkatársak szívesen jöjjenek be dolgozni, jól érezzék magukat a munkahelyen, fejődjenek, és eközben érezzék maguk mögött a vállalat támogatását.

Ismerős a helyzet?

Kicsit olyan, mint a gyereknevelés: a cél ott lebeg előttünk, hisz mindannyian sikeres és boldog felnőttkort álmodunk meg gyerekünknek. A legjobb tudásunk szerint kidolgozzuk a mi családi rendszerünket, terveket gyártunk arra, hogy sikerrel menjen végig a boldogulásához vezető úton. Igyekszünk őt motiválni, és szeretnénk, ha útközben jól is érezné magát.

Az elképzelt terv megvalósítása során persze nem mindig mennek gördülékenyen a dolgok. Kicsit az építkezésre hasonlít, ahol mindig közbejön egy váratlan kihívás, és bizony többször indul az újratervezés. A különbség talán csak az, hogy egy ház elkészül néhány év alatt, a befektetett munka kézzelfoghatóvá válik, míg a gyerek boldog felnőtt élete nagyságrendileg két évtized eltelte után kezd alakulni. Sokkal tovább kell tehát kitartanunk, és sokkal többször érnek kihívások bennünket a szülői úton, mint életünk többi területén.

Ezeket a kihívásokat nem csak ismerőseim elbeszéléséből tudom, és nem könyvekből olvastam. Édesanyaként magam is rengeteg új, ismeretlen, kiszámíthatatlan, meglepő és néha ijesztő helyzettel találom magam szemben mind a mai napig. Van azonban néhány olyan dolog, amelyek miatt ezeket a kihívásokat most, közel másfél évtized eltelte után már könnyebben kezelem, és gyorsabban oldom meg, mint tettem azt a kisfiam érkezése utáni első hetekben. Miért?

Önálló döntés és bizalom

Amikor elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, az ELTE pszichológia szakára mindössze 24 embert vettek fel. A családomnak nem kis csalódást okoztam, hogy nem közgazdász, vagy angol-német szakos tanár lesz a gyerekükből. A csalódottságuk ellenére nem szóltak bele. Megkaptam a bizalmat tőlük, ami az egyik legfontosabb dolog, amivel megajándékozhattak.

A sikerhez vezető út – amit vállalatoktól tanultam a sikerről

Szerencsémre a fogadalom és gyermekem érkezése között eltelt egy évtized. Ezekben az években a vállaltokkal való közös munkában megtanultam, hogyan lehet egy cél elérése felé vezető úton sikerre vinni csapatokat, és benne egyéneket. Bevésődött sok fontos szabály, és az is, hogy fenntartható siker akkor keletkezik, ha megfelelő rendszereket tervezünk, azoknak a szabályait betartjuk, és adunk teret a benne dolgozóknak arra, hogy a vállalat célja mellett a saját terveiket, álmaikat is megvalósítsák.

Közös kommunikációs platform – azt mondd el az életedből, amire kíváncsi

A munkám egy ideig a humán erőforrás menedzsment fontos részére, a tehetségek felkutatására és kiválasztására is kiterjedt. Ebben az időszakban több ezer interjút vezettem le, részese voltam a folyamatban, amelyben az emberek megtalálták az érdeklődésüknek és szakmai tapasztalataiknak megfelelő legjobb munkafeladatot, köztük pályakezdők, és komoly tapasztalattal rendelkező szakemberek egyaránt. Érdekes feladat volt felkészíteni őket arra a közös nyelvre, aminek segítségével a cég és a jelentkező egymásra találtak. A vállalatoknál az új munkatárs felvételéért felelős vezetőket tanítottuk arra, hogyan fedezzék fel a beszélgetések során, vagy a felvételi feladatok megoldása közben a jelentkezők főbb tulajdonságait, és ezek alapján képzeletben illesszék be őket a csoportba, amelynek a következő tagját keresik. A felvételizőknek azt tanítottam sok évig, hogyan fogalmazzák meg a szakmai tapasztalataikat úgy, hogy a túl oldalon ülők számára érdekes dolgok a beszélgetés elején már kiderüljenek.

A siker nem magányos definíció – szükség van csapatra és támogatókra

Nagy élmény volt tanácsadóként, amikor a két fél egymásra talált, és elkezdődött a lelkes együttműködés közöttük, amely szakmai sikerekkel folytatódott. Egy-egy sikeres interjú pályakezdőként magabiztosságot adott és egy későbbi sikeres élet első mérföldköve lehetett. Akkoriban még nem tudtam, hogy ez a feladat, a „közös kommunikációs platform” megtalálása kulcsfontosságú lesz majd a családi életben is. Ott ugyan nem felvételizünk a feladatokra, de sajnos, válogatás nélkül kapjuk azokat, és főleg Magyarországon szinte soha nem kérünk segítséget a megoldásukban, még akkor sem, ha nem értünk hozzá, és érezzük is, hogy ez most meghaladja a képességünket, erőnket. Pedig egy jókor kért segítség a családi kihívások megoldásában, a karrier-felkészítéshez hasonlóan hosszú távon megalapozhatja a sikert mindkét fél, ez esetben a családtagok számára.

Mindenki jót akar, és jól akarja csinálni

A munkahelyek működését belülről látva megtapasztaltam, hogy alapvetően mindenki jót és jól akar csinálni, bizonyítani szeretné rátermettségét, és sikerre szeretné vinni a csapatot és a céget, ahol dolgozik. Voltak azonban olyan esetek, ahol ez nem sikerült, sok esetben azért, mert a munkakörök nem megfelelően voltak összehangolva, a háttér rendszer nem működött: olyan feladat teljesítését várták el, amire az adott személynek nem volt ráhatása, vagy éppen több ember dolgozott ugyanazon a munkafeladaton. Ezekben az esetekben a kollégák sokszor konfliktusokat tapasztaltak, pedig a háttérben a munkamegosztás volt rossz, csak részben, vagy félreérthetően beszélték meg egymással, kinek mi a dolga és mi nem. Amint a háttérben rendet tettünk, az együttműködés kereteit tisztáztuk, a konfliktusok többsége eltűnt, a munkavégzés újra elindult.

Ugyanígy hiba került a gépezetbe, amikor egy-egy vállalat a környezeti, vagy belső változásokat nem követte le, a belső működési folyamatokat, és a hatásköröket nem frissítették az „Új valóság” szerint.

Az egyetemi évek alatt elsajátított tananyagból nem sok emlék maradt meg bennem, de a fejlődés-lélektani tanulmányaim alatt azt megfogadtam, hogy ha egyszer gyerekem lesz, nem én leszek az, aki korlátokat állít elé. Helyette az utat fogom előtte építeni, és támogatom majd a saját tehetségének megfelelő irányt megtalálásában.

A család is egy rendszer, akárcsak egy vállalat

Miért mondom ezt el? Tapasztalataim szerint a család hasonlóan működik: ha van egy jó bevált rendszer, amiben mindenki végzi a dolgát – és nem szól bele abba, amire nincs ráhatása – akkor a család jól működik. Ha viszont valamelyik szereplőnek nem világosak a határok, és így átlépi azokat, előbb-utóbb konfliktusok lépnek fel. Ugyanígy megakad a családi gépezet működése, ha nagyobb változások esetén, pl. a gyerek születésekor nem definiáljuk újra a feladatokat, hatásköröket. nem mondjuk el, kitől mit várunk, és mit nem. Tovább nehezedik a rendszer működése, amikor a gyerekek elkezdenek közösségbe járni, és az ottani szabályrendszerekhez is alkalmazkodni kell majd.

Feladat fókusz versus érzelmek

A vállalatoknál feladatokat kapunk, és azoknak a megoldására szerződünk. A feladatmegoldásba fektetetett időnkért fizetést kapunk, ha több erőfeszítést teszünk bele, mint amit elvárnak, akkor plusz jövedelmet, bónuszt, vagy prémiumot kapunk. Vannak vállalatok, akik az elköteleződésünket további dolgokkal honorálják, például választható béren kívüli juttatásokat adnak, amelyet kedvünk szerint, az általunk választott szabadidős tevékenységre fordíthatunk. Ezért cserébe, csak együttműködést várnak tőlünk, és a megszerzett szakmai ismereteink felhasználását. A kollégákat nem kell feltétlenül szeretnünk, arra érdemes törekedni, hogy a feladatmegoldáshoz szükséges mértékig együtt tudjunk működni. Legyen egy olyan szűk, vagy akár széles sáv, amelyen keresztül információt cserélünk, együttműködünk. Ennél több nem szükséges, nem kell, hogy ugyanazokra a mozifilmekre üljünk be, vagy ugyanannak a focicsapatnak drukkoljunk.

A családban már sokkal nehezebb a helyzet. Családot a szeretetre, a kölcsönös elfogadásra, támogatásra építjük, azaz érzelmi kötelékek adják az alapját. A család együtt-maradásának záloga ezeknek az érzelmeknek a fenntartása, ápolása. Ehhez képest a megoldandó feladatok csőstül rontanak ránk, olyanok is, amelyeknek a megoldása nem éppen a szakterületünk. Amellett, hogy menedzseljük szakmai életünket, tanulunk, fejlődünk, és időnként állást változtatunk, a családi életünk is állandó változásban van. Dédszüleink támaszkodhattak a nagycsalád segítő védőhálójára, ahol mindig volt valaki, aki felkarolta a gyereket. Az élete során rá váró feladatokba belenőtt mindenki. A huszadik század második felében is sokkal tervezhetőbb volt a családi élet. Az életkorának megfelelő ellátórendszer felvette a gyereket, nekünk csak végig kellett kísérni őt az érettségiig a folyamaton. Megugorható szintű erőfeszítés mellett a közös siker garantált volt. Ezzel szemben a 21-dik században az iskolarendszerben átadott tudás mennyisége és tartalma, illetve az ott elvárt viselkedés formája jelentősen eltér attól, amelyekkel az „életben aratott siker” eléréséhez rendelkezni kell. A szülők az on-line világban éjjel-nappal be vannak kötve a munkafeladatok rendszerébe, és emellett kellene a gyereknevelésre és minőségi családi életre időt keríteniük.

Egy ilyen kiélezett helyzetben, a „szabadidő” jelentősen felértékelődik. Egy olyan családban, amelyet a vállalatok tudatosságával „üzemeltetnek” a szülők, a kihívásokra gyorsan keresnek hatékony válaszokat, és marad minőségi idő az együttlétekre, fennmarad a szeretet, a támogatás egymás iránt. Abban a családban azonban, ahol a mindennapok „működtetése” kevéssé tudatosan zajlik, ahol nem kérnek segítséget a felmerülő kihívások során, a minőségi idő helyett a másik állandó piszkálása, okolása, kritizálása fog teret nyerni. Magyarországon még sokakban él az a mondás, hogy a pszichológus egy agyturkász, és „nem vagyok én beteg”, hogy egy ilyenhez elmenjek. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen fordítva van. Aki segítséget kér a családi életben lévő mérföldköveknél még a probléma megjelenésének az elején, az fogja megoldani a kihívást sikeresen. Aki időben kér segítséget, nagyobb eséllyel veszi sikeresen az akadályt. Egyszerű példa erre a gyerekek középiskolai felvételije. Van olyan szülő, aki már hetedikben kéri szakember segítségét abban, hogy a tanulással töltött idő növelése mellett milyen tippeket, trükköket alkalmazzon a felvételi felkészítés folyamatában, amelyek mentálisan is felkészítik a gyereket a sikeres vizsgázásra. Az ő esetükben nagyobb eséllyel lesz sikeres a vizsgafolyamat. Ha valaki ellenben csak annyit tesz, hogy bejelöli azokat az iskolákat, amelyről a gyereke álmodik, könnyen találja magát egy internetes csoportban, és kér kétségbeesetten utólag segítséget, mert nem vették fel a gyereket egyik intézménybe sem, ahová menni akart.

Számos más példát is sorolhatnék.

A házakat az építés előtt megtervezi a tervező. Engedélyek sorát kell kérni, szabványoknak kell megfelelni már az első tégla lerakása előtt. Egyezteti a család együtt, és az építésszel is sok-sok körben a funkciókat, figyelik, hol lesz majd szükségük világításra, konnektorra, fűtésre.

A vállalati folyamatok tervezése során tudatosan alakítják ki a feladatokat annak érdekében, hogy sikert érjenek el cégként és egyénileg is. Az otthon, a lakás, a fizikai tér tekintetében átgondolja a család, mi szolgálja a kényelmünket és mi nem. A mentális folyamatok esetében azonban sem a tervezés sem a tudatosság nincs jelen, sőt sokak életében egyenesen tiltott, ciki, vagy szégyen. Gondoljuk meg, mennyi esélyünk lenne sikerre munkavállalóként, ha a cégnél nem kapunk számítógépet, vagy más munkaeszközt, amely a feladat ellátásához minimális szükséglet. Mennyire lenne vidám a családi vasárnap, ha a lakásban nem lenne ágy, amiben alszunk, vagy konyha, ahol a vasárnapi ebéd elkészül.

Mégis, az családi együttélés során sokszor hiányzik az alapvető feladatok és az együttműködés közös szabályainak átbeszélése, sok esetben a tudatosság is. Lehet jó munkánk, nagy autónk, komfortos házunk. Ha a családi élet örömteli megélésére nincs tervünk, nem kérünk segítséget, kevés eséllyel fogunk hosszan tartó boldog napokat magunk mögött tudni. Pedig nagyon egyszerű a képlet: csak ugyanazt kellene csinálni, amit a munkában és a házunk, lakásunk felépítése során tettünk: tervezni, konzultálni szakemberekkel, és ha szükséges újratervezni, javítani a folyamatokon, a működésen az iránymutatásuk alapján. Az autót is szervizbe visszük meghatározott időnként, megnézetjük, hogy úgy működik-e még, amire a biztonságunkhoz szükség van, mert nem akarjuk megvárni, hogy baj legyen. Képzeljük csak el, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha ugyanezt megtennénk a család esetében is? Mi lenne, ha konzultálnánk szakemberekkel, mielőtt baj van, hogy megmaradjon biztonságosnak, és szeretettelinek?

Példaképeim, akiktől sokat tanultam

Robert Dilts
Bécs, Ausztria

Dr Philip Zimbardo
Professor Emeritus @ Stanford
Budapest

Sir Ken Robinson
Learning and the Brain Conference,
Boston

Az én utam -
A kreatív nevelési eszközök megszületése

Pszichológus diplomám ellenére a stratégiai tanácsadás lett a munkám, amelynek keretében főleg nagyvállalatokkal dolgoztam. Magánemberekkel csak karrier-tervezés keretében, illetve a dolgozói motivációs rendszerek, később pedig a családbarát programok kidolgozása közben találkoztam.

Eközben képeztem magam, és rendszeresen részt vettem Robert Dilts amerikai pszichológus tréningjein Bécsben. 2009-ben a téma az egyéni, személyes stratégiánk megalkotása volt, amelyet én úgy fogalmaztam meg, hogy szeretnék egy világot teremteni, ahol jó gyereknek lenni. A feladat során el kellett képzelni magunkat a stratégiánk megvalósítása közben. Az én esetemben ez arról szólt, hogy utazom a világban, és konferenciákon mutatom be az általam kidolgozott eszközrendszert, amelynek használatával szülők és pedagógusok tényleg meg tudják teremteni azt a világot, ahol jó gyereknek lenni. Akkor még nem sejtettem, hogy néhány éven belül ez valósággá válik.

2011-ben részt vettem az Ábri Judit által szervezett „Coaching Határok Nélkül” programsorozat egyik workshopján, amelyet Sir John Whitmore, a coaching szakma egyik kidolgozója, megalapítója tartott. Azt az üzenetet kézbesítette, neveljük a gyereket coaching szemléletmódban. Mit jelent ez? Már óvodás korban megtanítjuk őket arra, hogy a döntésüknek következményei lehetnek, és mielőtt meghozza ezt a döntést, ezeket a lehetséges kimeneteket együtt elemezzük. Beszéljük végig, mi szól mellette, mi szól ellene. Ha ezzel megvagyunk, a gyerek felelősségteljesen hoz döntést. Ha így neveljük, csökken a családban a feszültség mértéke, és ki sem alakulnak a nagyobb viták, veszekedések. Ez az üzenet azokban a napokban éppen jól jött számomra, mert már untam saját hangomat hallani, amint éppen utasítást adok, vagy valamit megtiltok. Kíváncsi lettem, vajon ha mindezt tényleg kérdésekre fogalmazom át, valóban kellemesebben telnek majd a napjaink?

A coaching szemléletmód könnyen ötvözhető volt a Rolbert Diltstől tanult szimbólumrendszerekkel, így másnap elkészült az első kreatív gyereknevelési eszközöm, az öltözködés hőmérő. Annyira lelkesítő volt, hogyan a fiam elkezdte használni, hogy elővettem a neurológiai ismereteimet, és felbátorodva az öltözködési rutinunk sikeres megváltozásán nekiláttam nehezebb feladatok átformálásának. Így lett a hiszti és dühkitörés gazdája az Indulat Vulkán, a „Mi volt a suliban? -Semmi!” dialógust felváltotta a Hangulat Hőmérő, az éjszakai félelmek leküzdésére pedig a Védőpajzs Generátort vetettem be.

Öltözködés hőmérő

Az „Öltözködés Hőmérő” volt az első eszköz, amit a Sir John Whitmore előadása után elkészítettem. Aggodalommal egyes kíváncsisággal próbáltam ki, vajon az 5 éves gyermekem fel tud-e öltözni az időjárásnak megfelelően a saját választása alapján, felnőtt utasításai…

Indulat Vulkán

Felbátorodva az öltözködés kihívásaival való sikeres megküzdésen, következett az akkor életünk legsarkalatosabb pontja, a hiszti, dühkitörés, és az indulatok megfékezése. Ez a helyzet nem csak a gyereket jellemezte, hanem, sajnos engem is. Annak ellenére, hogy nem volt gyakori vendég nálunk…

Hangulat Hőmérő

Mi volt ma az óvodában? – Semmi. – Mi volt ma az iskolában? – Semmi. Ismerős a párbeszéd? Őszintén szólva, ez a mi kapcsolatunkban sosem volt jellemző,mert a korán, és megfelelő rutinnal bevezetett esti beszélgetéseknek hála, mindig mindenről tudtam, ami …

Védőpajzs Generátor

Érezted már, kedves olvasó,a kár csak 1 futó pillanat erejéig, hogy a mai gyorsan változó világban óriási szükségünk lenne nekünk felnőtteknek is egy kis védett zónára, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, addig …

Csatlakozz te is a közösséghez!

Megosztom veletek azokat könnyen rendszerré alakítható tippeket, amitől mi minden nyáron működünk együtt a gyerekekkel, amiért mindig jönni akarnak hozzánk a nyári szünetben. Mindent egyszerű eszközökkel, szinte kellékek nélkül mutatok meg, hogy az is el tudja készíteni, aki nem rendelkezik azzal a kreatív arzenállal otthon, amivel mi. Ezzel együtt arra ösztönzök mindenkit, hogy a lépéseket követve, használjon más alapanyagokat, díszítse szebben és ügyesebben a bemutatott eszközt.

Csatlakozom