Idén a jó gyermekeknek is küzdeni kell. Miért?
Ismerek sok tüneményes gyermeket, csak ezen a nyáron nagyjából hatszázzal találkoztam hosszabb rövidebb időre. Mindenkinek érdekes története volt. Akik közülük már iskolások voltak, az érdekes történetek mellett beszámoltak sok kidobni való teherről is, amik az iskolához kötődnek.
A COVID utáni nyáron az egyikük éppen iskolába készült. Nagy lelkesedéssel keresgette a mesekönyvben a betűket, a két hetes programunk végén már lassan, de elolvasott egy-két mondatot.
Amikor márciusban felhívott az anyukája, hogy beszéljek vele, mert nincs jól, meglepődtem. „Hát, nem erre számítottam!” – bukott ki belőle könnyek között, amikor belépett, és belekezdett a története mesélésébe.
Ő az a jó kislány, akinél szülőként biztosan az utolsó gondolatként jutott volna eszedbe, hogy baj lesz az iskolakezdéssel. Vidám, cserfes, motivált manó volt még augusztus végén. Aztán, amikor a gyerekek az asztalon szaladgáltak, vagy éppen alatta, dobálták a torna zsákot, vagy egymást, akkor összezavarodott. Nem értette, – teljes joggal, szerintem- miért követi ő a szabályokat, és a többiek miért nem. Sosem tudta pontosan, mi lesz a következő rendbontás, kiszámíthatatlan közeg volt neki az osztályterem. Tavaszra odáig romlott a helyzet, hogy bemenni is komoly erőfeszítésébe került, és fizikai tüneteket kezdett mutatni. Sok ilyen kislánnyal találkozom. Senki nem mondja a szülőknek, hogy nem iskolába megy, hanem az oroszlán barlangjába, így a szülő iskolára készíti fel, és az oroszlánnal neki kell reggelente megküzdenie, minden előzetes felkészülés nélkül. Senki nem hívja fel a szülő figyelmét, hogy nehéz lesz az iskola, a szófogadó gyerekeknek pedig különösen, hiszen annyi rendbontással találkozhatnak egyetlen hét leforgása alatt, amit ők 3-4 év alatt sem csináltak.
Ha a Te gyermeked is jól nevelt, és szófogadó, itt és most felhívom a figyelmed,
hogy Neki sem lesz könnyű az első iskolaév. Erre készülj, és kicsit őt is erre készítsd fel.
A COVID megjelenése óta a teljes társadalom gyakorlatilag halálfélelem kommunikációban él. Már egy „újságcikknek” csúfolt hírt sem tudsz megnyitni sem az online, sem a nyomtatott sajtóban anélkül, hogy „veszedelem”, „baj”, „katasztrófa” vagy hasonló, ijesztő lennének már a címsorban is. A félelem átvette a józanész feletti uralmat a mindennapi kommunikációban, és ezt a gyerekek is megérzik, még akkor is, ha a Ti családotokban sikerült a feszültséget, aggodalmat, félelmet a lakáson kívülre száműzni, és az otthon továbbra is biztonságos menedék a gyermek számára.
Sokan az új osztálytársak közül nem lesznek ennyire szerencsések, mert ebben a feszültségben élnek több mint két éve. Nekik extrém nehéz lesz a szigorú iskolai keretek tartása, és biztosan több esetben ütköznek a szabályokkal és a szabályok betartását felügyelni hivatott pedagógussal – különösen az első hetekben, hónapokban. Érdemes felkészítened a gyermekedet arra, hogy valószínűleg több vitát fog hallani, amit az osztálytársak nem iskola-konform viselkedése vált majd ki a tanítóból.
Mit tehetsz még?
Beszélj neki arról, hogy az iskola nagyon más lesz, mint az óvoda volt. Mesélj neki az eltérő szabályokról, és arról is, hogy az óvodával ellentétben itt lesznek nehezen betartható szabályok is – pl. nem akkor beszél majd, amikor szeretne, nem annyit rajzol, amennyit szeretne, és nem akkor, amikor szeretne, hanem amikor megengedik neki. Azt is meséld el, hogy ezeket a szabályokat neki könnyű lesz betartani, de sok gyereknek nehézséget fog okozni.
Mire figyelj?
Érdemes elébe menni annak, hogy a sok furcsa eset összezavarja a buksiját. A sok váratlan helyzet, pl. verekedés, veszekedés, csúnya beszéd napi szintű hallgatása azzal jár majd, hogy a biztonság érzete csökken, azt pedig mindenképpen vissza kell állítani a későbbi komolyabb szorongások elkerülése végett. Érdemes az ilyen helyzetek megbeszélésére egy vidám családi rutint bevezetni. Játékos formában, akár hetente összeszedhetitek ezeket a csattanásokat, fura helyzeteket, és elemezhetitek együtt, segíthettek abban, hogy megértse. Létrehozhattok egy családi kerekasztal beszélgetést, és elnevezhetitek például „Heti Furi”-nak, ahol a gyerkőc elmeséli azt a történetet a hétről, ami neki a legfurcsább / legijesztőbb volt. Miután elmesélte, a kerekasztal beszélgetés résztvevői (azaz a családtagok, és ő is) elemzik a helyzetet, keresnek több alternatív megoldást is. Nem baj, ha ezek nem valósulnak meg az iskolában, de neki mégis adtunk egy kapaszkodót, neki a fejében megvan a megoldás. Fontos, hogy a beszélgetés vége mindig az legyen, hogy visszamérjük, növekedett-e a biztonság érzete. Addig elemezzünk, amíg erre a kérdésre „IGEN” választ kapunk.
Mit NE csinálj semmiképp?
Ne szólj rá, ha kiengedi magából a gőzt. Ne reagálj azonnal, várd meg a végét, amíg kitombolja magát. Ne tiltsd meg neki, hogy megmutassa, mennyire elege van, mennyire kétségbeesett. Ahelyett, hogy tiltod, gyorsan kérdezz rá, kieresztette-e az összes problémát? Maradt még benne esetleg valami, ami bántja, amit nem ért, vagy amit csak simán kidobna? Ebben az esetben megszabadul a feszültségtől, és megjegyzi, hogy Rád továbbra is számíthat, nem kell rejtegetnie előled a problémákat, nem kell titkolni az olyan helyzeteket, amelyek kellemetlenek számára, és tanácsot kérhet tőled, ha valamit nem ért.
Ezt vedd meg, ha el akarod kerülni gyermeked nehéz iskolai napjait!
Az alábbi anyagok segítenek ebben:
Csatlakozz te is a közösséghez!
Megosztom veletek azokat könnyen rendszerré alakítható tippeket, amitől mi minden nyáron működünk együtt a gyerekekkel, amiért mindig jönni akarnak hozzánk a nyári szünetben. Mindent egyszerű eszközökkel, szinte kellékek nélkül mutatok meg, hogy az is el tudja készíteni, aki nem rendelkezik azzal a kreatív arzenállal otthon, amivel mi. Ezzel együtt arra ösztönzök mindenkit, hogy a lépéseket követve, használjon más alapanyagokat, díszítse szebben és ügyesebben a bemutatott eszközt.