A múlt heti komment-forradalom kapcsán ragadtam tollat, amely a leendő Oktatási Miniszter személyének megszellőztetése nyomán robbant ki. „Ha már a tankönyveket lecserélik, akkor jók vagyunk!”-olvastam egy szülői kommentet. Aztán magával ragadott a szülői aggódás sokféle megnyilvánulása. Nem hagyott nyugodni, és elkészítettem egy elemzést a Tisza Párt programjában megfogalmazott „Okos nemzet, világszínvonalú tudás” célok alapján. (A vastagított szövegrészek a Párt programjának részét képezik.
Két dolgot szeretnék rögtön az elején tisztázni. Egyrészt én nem politikus vagyok, hanem szakember. Másrészt oldalam csak egy van: mindig, mindenben a gyerekek oldalán vagyok, ott viszont teljes mértékben.
Évtizedekig az volt a munkám, hogy egy-egy nagyvállalat üzleti célját teljesíteni képes munkaköri rendszert építsek, amiben majd az ott dolgozó munkavállalók egyénileg is sikeresek lesznek, és a cég is eléri az üzleti célját. Kérdezheti az olvasó, hogy ennek meg mi köze van az oktatáshoz? Az „okos nemzet, világszínvonalú tudás” létrehozására képes rendszer oktatási rendszer annyira eltér az oktatás jelenleg működő rendszerétől, hogy jelentős átalakulás (vagy inkább teljes újra-húzás) árán tehetős csak képessé a cél elérésére, a funkcionális területek, a felelősségi és jogkörök, a folyamatok, az eszközök, és a feladatokat betöltő emberek vonatkozásában egyaránt. Ezen logika alapján épül fel az elemzés.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az elmúlt években kiváló szakemberekkel találkoztam, akik a saját, egyéni szintjükön rengeteg jó példát valósítottak meg az elemzett szempontok mindegyikében. A helyzetet rendszer szinten elemzem. amikor azt írom, hogy rendszer szinten nincs jelen, az nem kritika egyes személyekkel szemben, nem a tevékenységük tagadása, hanem azt jelenti, hogy az egyedi jó példák nem, vagy kevéssé láthatóak, mert a mostani rendszer fókuszában nem ezek állnak, a rendszer nem ezeket keresi, nem ezeket hangosítja ki.
Milyen készségekre, képességekre lehet szükség egy sikeres új rendszer kiépítése során?
1. Új rendszer építése a feladat – hasznos lehet a rendszerépítési tapasztalat
Magyarországon jelenleg nincs oktatási minisztérium, és ennek létrehozása a stratégia része, így itt és most is rendszert kell építeni a leendő miniszternek. Egy olyan rendszert, amely biztosítja a célelérést.
Miután a rendszer kiépült, már a működtetésben jártas személyek (egykori iskolaigazgatók, fenntartók) is nagy eséllyel lehetnek sikeresek, azonban az építkezési fázisban az intézményfenntartási tapasztalat önmagában kevés lehet.
Az építkezési hasonlatnál maradva: az építkezés során „tervezésben és kivitelezésben jártas mérnökök” dolgoznak. Rájuk addig van szükség, amíg az építkezés lezárul – ebben az időszakban kulcsszereplők. Ezt követően indul el az „irodaházba beköltözött cég” szakmai működése, ahol már más típusú szakértelem kerül előtérbe.
A feladat akkora mértékű, hogy a leendő vezetőnek az „építkezés idején” komplex, több szintű szakmai támogatásra lesz szüksége.
- Tervező szakemberekre, akik megalkotják a cél eléréséhez szükséges rendszert (funkciók, felelősségi körök, hatáskörök és működési folyamatok meghatározása)
- Kivitelező csapatra, akik a terveket működő struktúrává alakítják (a minisztérium tényleges felállítása, szervezeti struktúra kialakítása)
- Projektmenedzsment csapatra, amely koordinálja az egész folyamatot, biztosítja a határidők és minőségi elvárások teljesülését
A feladat méretéből adódóan már önmagában a minisztérium létrehozása is magas szintű szakmai tapasztalatot, gyors és hatékony együttműködést igényel.
Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a leendő miniszter képes legyen csapatokban gondolkodni, azokat irányítani, koordinálni és egy közös cél felé terelni – mindezt folyamatos visszajelzés és erős határidői nyomás mellett.
2. A világszínvonalú tudás kérdése
Ahhoz, hogy egy rendszer valóban világszínvonalú tudást adjon át a gyerekeknek, a pedagógiai ismeretek és a tantárgyi szakmai tudás mellett otthonosan kell mozogni a gazdasági és társadalmi életben is. Ismerni kell ezek aktuális kihívásait és működését.
Miért fontos ez?
Az iskolarendszer kialakulásának idején, a 19. században kettős funkciót töltött be. Egyrészt biztosította a gyári munkások gyermekeinek felügyeletét, másrészt olyan tudást adott át, amely közvetlenül felkészítette őket a munkaerőpiacra.
A tananyag megmutatta, milyen irányba indulhatnak (például a matematika iránt érdeklődők mérnöki vagy tanári pályára), az értékelési rendszer pedig (osztályzatok, bizonyítványok) előkészítette őket a későbbi munkahelyi teljesítményértékelésekre.
Az elvárt viselkedési minták – mint a fegyelmezettség vagy a szabálykövetés – szintén megfeleltek a kor munkahelyi elvárásainak.
A jelenlegi iskolarendszer azonban még mindig nagyrészt ezen a logikán, tartalmon és működési modellen alapul.
A mai világban azonban teljesen más értékrendek mentén lehet valaki sikeres.
Ha az oktatás valóban fel akarja készíteni a gyerekeket a jövőre, akkor a rendszer vezetőinek tisztában kell lenniük a magyar és a globális munkaerőpiac valós igényeivel. Ehhez aktív kapcsolat szükséges a vállalatokkal, startup közösségekkel és innovációs ökoszisztémákkal.
Mi történik, ha ez elmarad?
Azonnali és súlyos következmények jelennek meg. A gyerekek lehetőségei még azelőtt beszűkülnek, hogy kilépnének az iskolarendszerből. A lehetőségek hiánya motivációvesztéshez vezet, amely hosszabb távon az élet értelmének megkérdőjelezését is hozhatja.
Ennek következménye lehet az alternatív valóságokba menekülés, a szerhasználat vagy akár az önpusztító viselkedés megjelenése is.
+1 feladat – Integráció egy láthatatlan, mégis valós világba
Van egy terület, amelyet jelenleg a világ egyetlen oktatási rendszere sem kezel megfelelően: a technológia által létrehozott virtuális tér.
Ide tartozik a gaming, a közösségi média és a mesterséges intelligencia világa – három olyan tényező, amelyek alapjaiban alakítják át a fiatalok gondolkodását és mindennapjait.
Ezek hatása az oktatásra olyan mértékű, hogy akár önálló szakpolitikai területet is indokolna. Jelenleg azonban az iskolarendszer inkább elszenvedi ezt a változást, mintsem tudatosan alakítaná.
A negatív hatások – figyelemzavar, túlterhelés, torz értékrend – erőteljesen jelen vannak, miközben a pozitív lehetőségek kihasználása korlátozott.
Nemcsak a technológia használatát, hanem a káros hatások kezelését is be kell emelni az oktatásba. Ehhez új szakterületek és szakemberek bevonása szükséges.
A fiatalok már most egy globális, digitális világ részesei – függetlenül attól, hogy ezt felismerjük-e vagy elfogadjuk-e.
Ha ezt elfogadjuk, kapaszkodót adhatunk nekik. Ha nem, akkor is kapnak – csak nem tőlünk.
3. A keretrendszer tartalommal való megtöltése
A következő lépés a kiépített keretrendszer megtöltése tartalommal – a program fő céljai és az elérésükhöz szükséges feladatok mentén.
Nézzük meg, milyen vállalások jelennek meg, és ezek milyen kompetenciákat igényelnek.
- A társadalom felemelkedésének alapja a jó közoktatás. Az oktatás célja, hogy kiegyensúlyozott, együttműködni képes, boldog embereket neveljen.
A jelenlegi rendszerben ezek a szempontok rendszerszinten nem jelennek meg.
Kiegyensúlyozottság
A kiegyensúlyozottság elsősorban pszichológiai eszközökkel érhető el: a mentális egészség megőrzésével, valamint prevenciós programok széles körű bevezetésével.
Jelenleg azonban az egyensúly hiányát nem kezelik rendszerszinten – inkább büntetéssel próbálják visszaszorítani annak megjelenését.
A valódi változáshoz szemléletváltás szükséges, amelynek módszertana nem feltétlenül az oktatásból, hanem az azt támogató szakterületekből érkezhet.
A szeretet alapú mentalitás egy működő és erős alternatíva lehet.
Együttműködés
Az együttműködés képessége nem elméletben tanulható meg – ehhez közös feladatokra és jól lezárt közös élményekre van szükség.
Jelenleg sok esetben a rendszer bünteti azokat a viselkedéseket, amelyek valójában együttműködést jeleznek.
A megoldás itt módszertani támogatás: már működő jó gyakorlatok beemelése, valamint az együttműködés tanításának tudatos fejlesztése – akár már a pedagógusképzésben is.
Boldog gyerekkor
A boldogság fókusza jelenleg jellemzően az óvodában megszűnik, és az iskolarendszerben háttérbe szorul.
Az óvodai gyerekközpontúság és a boldogságra törekvés azonban könnyen beemelhető lenne legalább az alsó tagozatokba.
Ez jelentősen javítaná az óvoda–iskola átmenetet, és támogatná a rugalmas oktatási rendszer kialakulását.
Ha a vezető azonosul ezekkel az értékekkel, képes lesz következetesen képviselni és beépíteni őket a rendszer működésébe.
- Az oktatást a gyermekek igényei felől kell felépíteni – az oktatás van a gyermekekért, nem fordítva.
A jelenlegi rendszer ezzel ellentétesen működik: az értékelés középpontjában az áll, hogy miben nem jó a gyermek.
A rendszer folyamatosan azt bizonyítja: „nem vagy elég jó”.
Hosszú távon ez a tanulás szeretete helyett a tanuláshoz kapcsolódó negatív élményeket erősíti.
A szemléletváltás első lépése meglepően egyszerű:
A „NEM” szót kellene kivenni az értékelési rendszerből.
Ehhez azonban rendszerszintű változás szükséges – egy olyan értékelési keretrendszer kialakítása, amely arra fókuszál: miben jó a gyerek.
Egy gyermek matematikából kiemelkedő volt, mégsem jutott be egy matematika-fókuszú iskolába, mert más területen „nem volt elég jó”. Egy másik rendszerben azonban felismerve az erősségét, 13 évesen emelt szintű érettségit tett matematikából.
Tanulság: teljesen más eredmények születnek attól függően, hogy a rendszer mit keres – a hiányt vagy az erősséget.
Együttműködés – gyakorlati szinten
Az együttműködés tanítása csak gyakorlati élményeken keresztül valósulhat meg.
Egy gyerekcsoport egy hét alatt komplett projektet valósított meg: szerepeket osztottak, együtt dolgoztak, és közösen hoztak létre egy működő „vállalatot”.
Az eredmény: minden résztvevő sikerélményt szerzett.
- A jelenlegi oktatási stratégia tévúton jár: 19. századi módszerekkel, 20. századi tudást oktat 21. századi gyerekeknek.
Ha ezt a helyzetet meg akarjuk változtatni, több kulcselemre van szükség:
- Erős vízióra és célra
- Olyan rendszerre, amely támogatja és megerősíti a kívánt működést
- A tananyag korszerűsítésére
- A technológia tudatos beépítésére
- A 21. századi gyerekek mély megértésére
Itt álljunk meg egy pillanatra!
Társadalmi fordulópont az online térben
Fontos láthatóvá tenni, hogy 2009 – a Facebook, de különösen az Instagram 2010-es megjelenése óta, azaz nagyjából 15 év alatt olyan társadalmi változások zajlottak, amelyek előtte több száz év alatt sem! A COVID 2020-as megjelenése a gyermekeket végérvényesen az online világba terelte, ami sokszorosára emelte a változások mértékét.
A gyerekek védőpajzs nélkül kerültek bele az online térbe, ott a feldolgozhatatlan mennyiségű információ és vizuális tartalom közé.
Egy konkrét hatása, hogy lerövidült a gyerekkor, mert az online térben szembe jönnek velük a káros tartalmak is, amelyek szüleiket csak felkészülve, felnőttként érték, vagy akkor sem (pl. öngyilkosság, és arra való buzdítás).
A mesterséges intelligencia új korszakot nyitott
A technológia fejlődése odáig pedig odáig vezetett, hogy a Chat GPP 2022 november 30-i bevezetése óta egy egyetemi szakdolgozat megírása 6 percbe telik, további néhány perc alatt tetszőlegesen bármilyen más nyelvre lefordítható. Ennek tanulás-motiváció hatása rémisztő:
„Minek tanuljak, ha 6 perc alatt megvagyok, és minek nézzek fel a pedagógusra, ha jobb anyagot csinálok, mint a tanár?”
A 21. századi gyerekek két világban élnek egyszerre, és a másodikban ők nőnek fel először – az őket terelgető felnőttek nem tudják, milyen ebben a világban felnőni, nincs tapasztalatuk arról, hogy ezek az óriási változások hogyan hatnak a gyerekek érzelmi, mentális állapotára, tanulás motivációjára, és egyébként, általánosan az életkedvükre.
A gyerekek túlterheltek
Ennek a faktornak az egyik oka a mérhetetlen tananyag, aminek az elsajátítása vállalhatatlanul sok időt vesz igénybe. A másik oka pedig – ami a felső tagozattól egyre fokozottabban van jelen – a két világ közti „ingázás”. Ez különösen azért energia (és ideg) őrlő, mert az online térben teljesen más szabályok érvényesek, mint a földi valóságban. Az influenszerek másféle sikerről, és másféle sikerhez vezető útról mesélnek, mint amit a pedagógusok felvázolnak, és próbálnak betartani.
elenleg egy érdekes helyzet van:
az oktatási rendszerben sehol nem jelenik meg az online világ, és az ottlét energia igénye.
Úgy teszünk, mintha magánügy lenne. Rendszer szinten nem készítik fel a gyerekeket az online világra, annak következményeire…. Ugyanakkor MINDEN OSZTÁLYBAN és MINDEN PEDAGÓGUS életében megjelennek ennek az ONLINE VILÁGNAK A NEGATÍV következményei. A pedagógus felkészületlen a helyzet kezelésére, a szülők szintén. Utólagos kapkodások vannak, de rendszer szintű megoldás nincs – ugyanakkor szinte napirend, hogy a hetedikben öngyilkosságot követ el egy kislány, és harmadikban kiközösítenek egy kisfiút, aki nem játszik a többiekkel online, az iskolai feszültség az egekben, a pedagógusok az idejük jó (ha nem a döntő) részét fegyelmezéssel töltik, az agresszió, a bullying influenza sebességgel terjednek.
Tehát nem magánügy.
Az oktatási rendszer lehetőségei és kihívásai
Az iskolarendszer akár kezelhetné úgy is a helyzetet, hogy felvállalja az „alternatív” valóság létét, megtanítja a pedagógusoknak a kezelését, és rajtuk keresztül a gyerekeknek is rendszer szintű megoldásokat ad – mind a pozitív (tanulást segítő eszközök) mind a negatív, elkerülendő hatások tekintetében. (öngyilkosság, bulímia, játék szenvedély….)
Az újonnan felálló minisztérium óriási lehetőséget kap azáltal, hogy mára már állnak rendelkezésre szakmai anyagok, kutatások, és módszertan a fentiek kezelésére. Illetve rendelkezésre állnak adatok, elemzések az itthoni állapotok felmérésére is, és jó gyakorlatok amelyek mögött szakemberek állnak, és állnának rendelkezésre. Őket koordinálva gyors és rendszer szintű választ lehet létrehozni.
Alapértékek
A hazaszeretet megjelenése viszonylag rendben van. A nagy váltás a jelenlegi gondolkodásmódban talán az lesz, hogy ezt nem valami ellen, hanem valaminek a részeként lesz majd érdemes kiemelni, illetve a múlt hangsúly helyett a jelenhez kötni: Mi magyarok, mit adtunk már eddig a világhoz (múlt), és mi, magyar gyerekek hogyan gazdagítjuk a világot, mit adunk (most), és adhatunk ahhoz hozzá felnőttként.
A gyermekek szeretetének rendszerszintű megjelenése, mint alapvető megközelítés, alap érték, feltételezi majd a „miben NEM jó a gyerek” hozzáállás fokozatos átalakítását, de minimum a „miben jó a gyerek” értékrend behívását az oktatásba gyakrabban (nem feltétlenül versenyek formájában, hanem osztály szintű új rutinok bevezetésével, vagy alumni találkozók szervezésével….)
Esélyteremtés
A jelenlegi oktatási rendszer ezért túl sok helyen nem felemel, hanem szétválaszt: túl sok múlik azon, ki hova születik, és túl kevés a tehetségen és a szorgalmon. / Bővítjük a korai fejlesztés kapacitását; rugalmas bölcsőde–óvoda–iskola átmenetet alakítunk ki.
Ez a két tényező külön-külön is nagyon fontos, együtt kezelve pedig csúcs-eredményeket érhet el. Itt ismét van egy óriási lehetősége a tiszta lappal induló oktatás-vezetésnek.
A magyar oktatási rendszerben egyébként van egy óriási lehetőség abban, hogy 1-2 pedagógus viszi az alsó tagozat 4 évévben az osztályt.
Ha csak az ő munkájuk megerősítésével, támogatásával kezd egy új rendszer, már megalapoz egy kiváló alappal érkezhetnek a gyermekek a felső tagozatba. (TSMT torna, szereteten alapuló fegyelmezés, elfogadáson alapuló közösség építés, miben vagyok jó fókusz, agresszió prevenció, online térből érkező fenyegetések prevenciója, BTM/SNI kezeléséhez szakember gárda megfelelő létszámban, stb.)
Pedagógusképzés
A fenti elemzésből sok olyan képzési szükséglet „kiemelkedett”, amelynek pedagógus képzésbe való beépítése elengedhetetlen sikerkritérium lenne mind rendszer szinten. mind pedig a pedagógusok egyéni sikerének elérése érdekében.
A másik képzési tartalom-fejlesztési pont lehetne a támogató szakterületekkel való együttműködés kiépítése – különös tekintettel ennek gyakorlati vonzatára.
Szakemberhálózat
Ahogyan az előző pontban elemeztem, a modern, 21. századi iskolában elengedhetetlen feltétele ezeknek a szakembereknek a nagy létszámban való jelenléte.
Ha viszont rendszerszinten ma a világon bárhol sikeres akar lenni az oktatás, akkor a problémára reagáló mód helyett a megelőzésben jártas (=prevenció) szakemberek jelenléte lenne igazán fontos.
Milyen attitűddel lesz majd valaki igazán sikeres?
- A pedagógus szakmai tudás mellett talán a legfontosabb
- jó oktatási RENDSZERT kiépíteni
- visszajelzést kérni és korrigálni
- szakemberekkel együtt dolgozni
- komplex rendszerben gondolkodni
- a gyerekek szemén keresztül nézni a rendszert
- a sikerre fókuszálni
Konklúzió
A fenti elemzést látva, talán érzékelhető, mennyire komplex helyzetben áll majd az oktatás élére valaki.
Ugyanakkor egyedülálló lehetőséget is kap: teljesen új rendszer felépítésére.
A társadalom figyeli ezt a folyamatot, hiszen az ország jövője a gyermekek jövője is.
Csak rajtad múlik!
Mind a pozitív, mind a negatív érzelmeknek megvan a maga szerepe az életünkben, nem lehet csak úgy megválni valamelyiktől, csak azért mert megnehezíti az életünket.El tudod azonban sajátítani, hogyan kezeld azokat a problémás helyzeteket, amikben eddig kapaszkodók nélkül elsodródtál. Sőt, köszönhetően a módszertanunk azonnali működésének, át is tudod adni a gyerekeknek már a következő napon, ugyanezt a készséget! Vegyél részt a workshopon és megmutatjuk neked, hogyan tudod hatékonyan segíteni a gyermekeket érzelmeik felismerésében, kifejezésében és kezelésében, mások érzelmeinek felismerésében és kezelésében, kapcsolataik kialakításában és fenntartásában, ezáltal egy támogató közösség létrehozásában!
A szerző
Győri Ildikó – pszichológus, közgazdász, édesanya.
Munkaköri- és motivációs- rendszereket épített évtizedekig. Megtanulta, hogy egy jó rendszerben az átlagos képességekkel is csodát lehet tenni, míg egy rossz rendszerben a tehetségek is elvesznek. A gyerekek oldalán álló szakember. 2013óta vállalati nyári programokban fejlesztett egy közösség építő rendszert, ami gyors, és hatékony. Eredményeit Bostonban, a világ vezető egyetemén, az MIT-n is bemutathatta, 2025ben pedig Helsinkiben az iskolai agresszió megelőzését szolgáló programját beválasztották a világ 100 legjobb oktatási innovációja közé. 8000 gyerekkel, ugyanennyi szülővel működött együtt, és dolgozik a gyermekkor körüli rendszerek képviselőivel: rendőrség bűnmegelőzéséért felelős tisztjei, vállalati dolgozó szülői programok, egyedül álló szülőket támogató egyesület, és a folyamat végén az Áldozatsegítő Központokkal. Társadalmi felelősségvállalás keretében ingyen elérhetővé tette programjának az agresszió megelőzését segítő részét, amelyet több ezer pedagógus töltött már le az ország 900+ településéről. Minden éveben pedagógus hallgatókat képez ki, mert abban hisz, hogy egy gyerekkor van, itt és most. Azt egyszer lehet élehetővé, szerethetővé tenni a gyermekek számára: itt és most.