Bevezető
Az iskolák, és az iskolarendszer körül forrott a hangulat az elmúlt években. Sok szülő keresi a gyermekének a lehető legjobb megoldást:
- Magániskolába vigyem, vagy maradjon az állami rendszerben?
- Ha magán iskola, melyik osztályban váltsak?
- Iskola után csak edzésre járjon, vagy angolra is?
- Mit tegyek, ha kreatív a gyerek, és az iskolában csak kevés idő jut ennek a képességének a fejlesztésére?
- Izgő-mozgó a gyerekem. Milyen iskolában fogja jól érezni magát?
- Hogyan tervezzem az életét? 8+4? 6+6? 4+8? Mikor teszek jót vele?
Hosszan folytathatnánk a sort.
Hogyan tapasztalják meg a bizonytalanságot a szülők?
- Nehéz motiválni a gyerekeket.
- Nincs kedve iskolába menni.
- Ha nem sikerül neki elsőre valami, inkább azonnal feladja.
- Nehezen lehet rávenni őket hosszabb odafigyelést igénylő feladatok megoldására.
- Szeretnénk jó iskolába adni, biztos jövő reményében, de nem érezzük, mit jelent a „jó iskola” a gyerek jövője szempontjából ebben a változásokkal teli világban?
Mit tapasztalnak a pedagógusok?
- Nem figyelnek a gyerekek az órán, nem tudnak figyelni.
- Könnyen feladják a munkát, pedig még szinte bele sem kezdtek.
- Látványosan unatkoznak.
- Nem minden esetben fogadnak szót
A sztori
A nyolcvanas években, amikor én jártam iskolába, ezeknek a kérdéseknek a töredékét kellett a szüleimnek feltenni.
Miért?
Mert akkoriban az iskolarendszer és a gyerek jövője között összefüggés volt. A munkaerőpiac, amelyre az iskola őt felkészítette, éppen olyan tudást és viselkedést várt el az újonnan érkező munkavállalóktól, amelyet az iskolában elsajátítottak.
A mai világban ez nem így van. Sok szülő bizonytalan, abban, hogyan segítse gyermekét, hogyan tervezze a jövőjét. Az iskolák körül kialakult bizonytalan helyzeten nem sokat segített a 2020-as év, amely a COVID 19 nevű vírus megfékezésére tett erőfeszítésekről szólt. Világszerte komoly korlátozó intézkedéseket kellett tenni annak érdekben, hogy a fertőzöttek száma ne lépje túl az adott országok egészségügyi rendszereinek kapacitását.
A körülöttünk lévő világ szinte minden részében teljesen kiszámíthatatlanná vált az intézkedések következtében. Óriási változások között, nagy adag bizonytalansággal a tarsolyunkban navigálunk naponta. Akkora mértékű a bizonytalanság, amely még az olyan, stabilnak hitt rendszereket is megingatta, mint az egészségügy, vagy az oktatás.
Ezeknek a tapasztalatoknak a töredék része elég lenne ahhoz, hogy elbizonytalanodjuk az életünk lebonyolításában. Így együtt azonban szinte mindenkit nehéz helyzetbe hoznak.
A szülők a legjobbat akarják a gyereknek, de bizonytalanok abban, mi lesz addigra a legjobb, amikorra a gyerek felcseperedik.
A pedagógusok a legjobbat szeretnék kihozni a gyerekekből, de eszköztelenek.
Mindkettő csoportnak csak régi minták és eszközök állnak rendelkezésére, ami nem segít eligazodni a tudás-alapú társdalom útvesztőiben, és nem segít bejósolni, mitől lesz majd sikeres a gyermekünk a 21-dik században.
Ha kapnak egy iránytűt amely rámutat az iskolarendszer sajátosságaira a körülöttük lévő gazdasági, társadalmi és technológiai változások tükrében, a szülők talán képesek lesznek a gyermek útját megtervezni. A terv birtokában a pedagógusok aktív segítséget tudnak adni a gyermeknek az úton.
Az „Összeomlik, vagy átalakul” című könyv egy iránytű.
Szándékom szerinte az iskolarendszer törtnetén vezeti végig az olvasót, az önellátó falusi élet felbomlásától, az ipari forradalom kreálta változásokon át a technológia családba való beépüléséig.
Elemzi, hogy az iskolarendszer miért jött létre, mikor volt leghatékonyabb a működése, és miért tapasztalnak most a benne lévő szereplők, a diákok és a tanárok is sok nehézséget a mindennapok során.
A cél segíteni az eligazodást a mai iskolarendszerrel kapcsolatos probléma-tengerben, és megoldás javaslatokkal szolgálni szülőknek és pedagógusoknak egyaránt.