Varázspálca szakszerviz

Könyvheti zsákmányunk volt ez a könyv, amely a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg. Bevallom, először kissé szkeptikus voltam. Sehogyan sem tudtam elképzelni, miként fog bármi segítséget nyújtani ez a könyv, a mindennapokat mostanában oly sokszor megkeserítő gondjainkban. Már az első mese elolvasása után kiderült: gyorsan és azonnal. Alig akartam elhinni!

A mesék Danó, a kisiskolás fiúcska mindennapi problémáin, és frappáns megoldásain kalauzolnak végig. Ez utóbbiakban a mese első részében egy bölcs és öreg diófa, Sapienso segít, a második felében, pedig az egészen fantasztikus varázspálca szakszervizbe látogatunk el. A fejezetekben Danó a düh, a rosszkedv, a lélekerő, a szeretet, a veszteni tudás, és alvás problémájával küzd. Melyik ne fordulna elő -akár tömegesen is- bármely háztartásban?

Amivel engem véglegesen megnyert magának a könyv, hogy a megoldásokat a gyerek és felnőttek számára egyszerű, érthető módon közli. Nincs szükség dekódolásra, egyből átérezhető a mondanivaló lényege, amit a feszült helyzetekben azonnal alkalmazni is lehet. Nem kell előkapni a ridikülből a fél éve gyűrögetett jegyzetpapírt, amire a vészhelyzet esetére alkalmazandó akciótervet felvéstük. Olyan példmesékkel mutat be egy-egy konfliktust, amik kellően plasztikusak és könnyen érthetőek, de mégsem szájbarágósak. Komoly ügyekkel illik ugyanis komoly színvonalon foglalkozni.

Például a düh esetében egy vulkánról mesél Sapienso, ami kitörésével mindent elpusztít maga körül. Ismerős, nem? Csodák csodájára P már egy másnapi konfliktusnál (amikor a hőségriadó miatt nem jöhetett haza az oviból bringával) így szólt: “Na most mindjárt kitör a vulkánom!” Hoppá. Miután ezt kimondta, persze nem tört ki semmi. Elkezdtünk beszélgetni és végül sikerült a feszültséget feloldani, majd mindenkinek lenyugodnia. A tény pedig, hogy teljesen MAGÁTÓL kezdte alkalmazni az olvasottakat csak még jobban ámulatba ejtett. Úgyhogy most gondolkodom egy védőpajzs generátoron és egy személyre szabott varázskard összeeszkábálásán is, esteleg más, szóba jöhető újításokon.

Időnként pedig egy jól megírt mondat, epizód lendít át a holtponton. Mostanság az otthonról való kimozdulás lett egy fájdalmasan lüktető pont. Valahogy pont úgy alakult egy ilyen beszélgetés, hogy mielőtt még beálltunk volna a “nem-de-nem-de-akkorsem” párbeszédbe, eszembe jutott az egyik szakszervizes robotkolléga éppen idevágó mondata: “A végén, csakis a végén mondj véleményt!”  Működött!! Vagyis: MŰKÖDÖTT!!

A könyvben szereplő egyszerű, de mégis nagyon hatásos eszközöket a LifeGarden megalkotói, Sárvári Töttős Györgyi és Győri Ildikó pszichológus dolgozták ki, a szépséges megvalósítás pedig Hársas Judit munkája.

Egy mesekönyvnek az illusztráció mindig sarkallatos pontját képezi. Különösen igaz ez akkor, ha ilyen nagyon fontos és érzékeny területeket érintő problémákat boncolgat. Szalma Edit illusztrációi nemcsak gyönyörűek, de annyi melegség és kedvesség árad belőlük, hogy már a könyv átlapozása is öröm.

Minden fejezet a szülőknek szóló “útmutatóval”, lélekerősítő rövid leírással végződik, ami a témát tömören összefoglalja, ötleteket és tanácsokat ad. Aztán lehet továbbgondolni, alkalmazni, kutatni, ötletelni.

P legelső reakciója egyébként ez volt: ‘Anya, én nem tudom miért, de nekem nagyon tetszik ez a könyv!’ Én tudtam, de nem mondtam.

A könyv a Kolibri Kiadó könyvTÁRS-sorozatának 6. része, és méltán kapott helyet a sorozatban. Felbuzdulva ennek a kis segítőnek a sikerén, megnézzük a sorozat első öt részét is, amit egy ausztrál klinikai pszichológus Shona Innes írt, egy régi nagy kedvencünk Agócs Írisz illusztrált, a fordítás pedig egy új kedvencünk, Varró Dani munkája.